Thomas O'Pamacska
Thomas O'Pamacska:
De jó a tonhal Olli módra, hogyha friss a hal,
vagy egy szaftos pörkölt egy mócsinggal.
Mert Miszter Nyalka-Macska, Thomas O'Pamacska.
Kandúr a vándor, egy személyben én vagyok.
Lépek, mint bársonyon, oly előkellő.
Bámulhatják a lábnyomom, városon-mezőn.
S ha az utcán vonulok, minden szem rámmered. Igen!
Izgatja őket, hogy ki lehetek. Hát átadom a névjegyemet, mert én:
Miszter Nyalka-Macska, Thomas O'Pamacska.
Kandúr a vándor, egy személyben én vagyok.
Hercegnő:
Monsieur, ön figyelemreméltó egyéniségnek látszik.
Thomas Opamacska:
Hát persze, a magam nemében egyedülálló vagyok.
Száz kémény királya, kit vár a búlvár.
Nincs ebben semmi új, a szél is nekem fúj.
Hát jöjj utánam bátran, hogyha rám bízod magad.
Kalkutta és Bonn, vagy az édes otthon,
Ó, Párizs, vagy ahová csak akartok.
Toulouse:
Mi a csuda, egy kóbormacska!
Marie:
Shh, hallgasd!
Tomasz Opamacska:
Csillagok porában, fönn a tejúton,
Hempergőzöm egy nagyot, mancsom kinyújtom.
Otthonom a föld és az ég, a hold és a csillagok.
És bárhol is járok a földtekén,
a tejszín habja mind az enyém, bizony!
Mert, Miszter Nyalka-Macska, Thomas O'Pamacska.
Kandúr a vándor, egy személyben én vagyok.
Igen, s ez pompás állapot, bizony!
|