A hullámok ritmusa
Közelgett a Tengerközi Táncbajnokság napja. Ariel és nővérei roppant izgatottak voltak.
- Nagyon nagy a versengés. Csak akkor győzhetünk, ha valami egészen különleges dologgal rukkolunk elő - mondta Ariel a többieknek.
Ám akrámennyit is gyakoroltak, Ariel képtelen volt együtt mozogni nővéreivel.
- A víz lelassítja a mozgásomat - bosszankodott, miután ismét beleütközött Andrinába és Aristába.
Adella ekkor leállította a próbát.
- Nézd, Ariel! - kezdte. - Mi szeretnénk megnyerni ezt a versenyt. Ha nem vagy képes megtanulni a figurákat, kénytelenek leszünk kitenni téged a csapatból.
Ariel nem akarta, hogy testvérei szomorkodni lássák, így hát elúszott messzire, ahol csak egymaga volt.
- Egyszerűen nem értem, miért olyan nehéz a vízben táncolni - sóhajtott bánatosan.
Ekkor Ariel halk sírásra lett figyelmes. Nyomban meg is feldkezett a versenyről, és azonnal a bajba jutott ismeretlen segítségére sietett. Egy régi rákfogó varsa belsejében hamarosan rá is bukkant egy fogságba esett kis delfinbébire.
- Ó, te szegény! - szólt Ariel. - Majd én kiszabadítalak!
A kis delfin nagyon boldog volt, hogy megmenekült. Örömében pörgött-forgott, fickándozott a vízben!
- Hű, micsoda figurák! - ámuldozott Ariel.
Megpróbálta utánozni a delfin mozdulataitm de mnég mindig ügyetlennek és lassúnak érezte magát.
- Honnan van benned ekkora erő és lendület? - kérdezte Ariel.
A kis delfin elvezette Arielt a delfiniskolába. Öröm volt nézni, ahogy a sok kis delfin tökéletes összhangban úszott együtt.
- Hű de jó volna tudni ilyen csodásan táncolni a vízben! - ámult Ariel.
- Csak figyeld a hullámok ritmusát! - énekelték a delfinek.
Aztuán az egyik delfin lemerült a tenger fenekére, és letépett egy szál tengeri rózsát. Ahogy a virág felfelé lebegett a vízben, ugyanúgy pörgött-forgott, fickándozott, akárcsak a delfinek.
- Nahát! Még a virág is táncol! - csodálkozott Ariel.
Ariel megpróbálta teljesen ellazítani magát, és felvenni a hulámok ritmusát. A hullámok úszás közben jobbra-balra forgatták, hintáztatták a testét. A végén már ő is együtt úszkált és táncolt a delfinekkel.
Ariel megköszönte a delfineknek a segítséget, és visszaúszott a nővéreihez, hogy bemutassa új tudományát.
- Remek, Ariel! - mondta Adella. - Egyre nagybb esélyünk van, hogy megnyerjük a táncversenyt!
Elérkezett a nagy nap, Ariel és nővérei magabiztosan várták, hogy bemutathassák produkciójukat. Amikor azonban végignézték a másik hableánycsapat mesés előadását, kissé elbizonytalanodtak.
- Őket nem lesz könnyű legyőznünk - jegyezte meg Andrina.
Mindkét csapat egyetlen hiba nélkül teljesítette a programját. A zsűri nehéz döntés előtt állt. Végül a következő kéréssel fordultaka scapatokhoz:
- Megkérjük a két csapatot, hogy mutasson be egy másik produkciót is - szólalt meg a zsűri elnöke.
Ariel nővérei pánikba estek.
- De hiszen mi csak egy produkcióval készültünk! - nyugtalankodott Adella. - Jaj, most már sehogyan sem nyerhetjük meg a versenyt!
Ekkor azonba Arielnek támadt egy ötlete.
Gyorsan segítségül hívta a delfinbébit.
- Legyőzhetjük őket, ha figyeljük a hullámok ritmusát - mondta, majd jelt adott a kis delfinnek.
A delfin letépett egy csokor tengeri rószát, majd elengedte. Ahogy a rózsák felfelé úsztak a vízben, csak úgy fickándoztak az áramlatok között.
- Csak utánozzatok a viágokat! - mondta Ariel a nővéreinek.
A lányok követték a rózsák mozdulatatit a vízben, és ugyanúgy pörögtek, hajladoztak, akár a virágok. A közönség, no meg a zsűri is, hamarosan tapsviharban tört ki.
- Köszönjük, Ariel! - hálálkodott Adella - Nélküled nem nyerhettük volna meg ezt a táncversenyt.
Akkor most ünnepeljünk együtt, és mutassuk meg mindenkinek a hullámok ritmusát! - mosolygott Ariel, majd mindannyian táncra perdültek.
Vége
|