Szülinapi csillogás
Jázmin a születésnapját ünnepelte, és ennek tiszteletére a szultán hatalmas vendégsereget hívott a palota kertjébe.
- Tessék, az ajándékaid, Jázmin! - nyújtotta át a csomagokat a szultán. - Majd később, ha már megérkeztek a vendégek, ki is bonthatod.
Az egyik ajándékcsomag azonban nem bírta kivárni, hogy felbontsák. Egy óvatlan pillanatban egy ormány bújt elő belőle.
Az ormány egy tündéri kis elefántbébiben folytatódott, aki kedvesen bújt oda Jázminhoz.
- Tudod mit? Sziporka lesz a neved - mosolygott rá Jázmin. - Éppoly gyönyörű vagy, mint a gyémántok, amelyeket viselsz.
Sziporka roppant járékos kis elefánt volt. Egész álló nap csak kukucsozni akart Jázminnal.
- Nyugi, Sziporka! Csak ne olyan hevesen! - kiabált rá Jázmin. - Tönkreteszel mindent, amit előkészítettünk a partira.
- Azt hiszem, kedvesem, át kellene térnünk valami békésebb játékra. - sóhajtott fel Jázmin.
"A búborákfújás olyan megnyugtató dolog" - gondolta magában Jázmin.
- Sziporka, mindjárt fújok neked szappanbuborékot! - mondta a kis elefántnak.
Sziporkénak annyira tetszettek a szappanbuborékok, hogy ő maga is szeretett volna megpróbálkozni a buborékfújással. Pajkosan trombitált egyet hatalmas ormányával, mire az egyik szolga úgy megijedt, hogy véletlenül beleöntötte a szappanos vizet a szökőkútba.
Sziporka ezután annyi szappanbuborékot fújt az ormányával, hogy már az orruk hegyéig sem láttak tőlük.
- Nahát, milyen vicces kis elfánt vagy te, Sziporka! - kacagott Jázmin.
Az viszont már korántsem volt olyan mókás, hogy a sok-sok buborék elárasztotta a márványtermet és síkos szappanréteget képezett rajta.
Hamarosan felbukkant a főszakács:
- Utat az ünepi tortának! - kiáltotta.
Ám a következő pillanatban váratlanul megcsúszott az egyik szappanfolton, és a tortát a földre ejtette.
- Eh, ez a torta tönkrement! - dörögte a szultán. - Ki kente szét a szappant a földön?
- Sziporka volt az - vallotta be Jázmin -, de igazán nem akart semmi rosszat.
- De hát én küldönleges látványosságot ígértem a vendégeimnek, és most tortánk sincs! - dühöngött a szultán. - Hogy fog kinézni egy szülinapi parti torta nélkül?
- Nincs mit tenni, le kell mondanom a meghívást! - jelentette ki a szultán.
- Ne keseredj el, Sziporka! - vigasztalta Jázmin a kis elefántot. - Valamit majd kitalálunk!
- Tudom már! - kiáltott fel Jázmin, rövid gondolkodás után. - Bemegyünk a palota konyhájába, és készítünk gyorsan egy másik tortát!
Villámgyorsan munkához is láttak. Jázmin adagolta a hozzávalókat a tálba, Sziporka pedig megfogott az ormányával egy fakanalat, és azzal keverte a masszát.
Miközben a torta sült, Jázmin és Sziporka kimentek a palota kertjébe.
- Szedek pár szál virágot édesapámnak, hogy bocsánatot kérjünk tőle - szólt Jázmin. A virágokból kiröppenő virágpor azonban egyre jobban csiklandozta Sziporka orrát.
Lassan szállingózni kezdtek az első vendégek. A szultán zavarában már éppen kezdte volna bejelenteni , hogy a parti elmarad, amikor...
...megjelent a háttérben Jázmin.
- Isten hozta önöket nálunk! - köszöntötte a vendégeket, és az édesapjának szánt hatalmas rózsacsokorral a kezében közelebb lépett. Mellette vonult Sziporka, aki egy csodálatos születésnapi tortát tolt egy zsúrkocsin.
Sziporka ormányát azonban még mindig csiklandozta a virágpor, és nem volt képes tovább visszatartani a tüsszentést. A hatalmas légáram a szultánnak szánt rózsacsokor összes szirmát elsodorta. Csak úgy szállingóztak mindenfelé a levegőben az illatos szirmok.
- Jaj nekem... de szép! - kiáltott fel először ijedten, majd a látványtól elámulva Jázmin.
Amint a rózsaszirmok leereszkedtek, mindenki elismerően éljenzett.
- Remek volt, Sziporka! - nevetett Jázmin. - Mégiscsak gondoskodtál egy kis látványosságról a vendégek számára.
Vége
|