Londoni lakosok
És hajnal gyúl, a fény az úr.
A nap megindul, káosz dúl.
Már forr a víz és sül a kenyér,
de van, ki közben jól henyél.
Az árum sok, már el sem fér.
A toronyőrség hálni tér.
Csengő szól, a kocsi már vár.
Gyermek sír, pap kántál.

Csodaváros London, furcsa nép jön, más.
Aki tudja, máris felhívja szomszédját.
Ki jósággal, ki jószággal, ki megtelt csenddel jő.
És bízik benne, üzletvágya nyerjen, az a fő.

A hús kövér, hát jobb a hal,
ez inkább rossz gyomorra vall.
Az úrnak hála semmi gond,
ha nincs mit ennem, hát iszom.
Az úri nép még mind hever,
a takarító meg seper.
Hosszú nap oly lassan múl,
semmi bú, nincs háború.

Csodaváros London, bármi kapható.
Kocsiörs és ...(?)

Há! Ott fönn! Mi az? Egy lány a lombtetőn!
Hát nem is ág! Tán fákat rág?
Nem rág, csak fára hág.
Azám! A lány, hisz szárnyak nélkül száll!
Ez nagy veszély! Csak nézd, ne félj!
Irigylem dús haját.

Pocahontas
A szív csak dönget, mint a dob, a látvány oly csodás.
Mert London népe annyi sok, és mind oly furcsán más.
Annyi ösvény nyílik, hogy tudnod kell, hol járj.
Oly sok a nyelv, de mégsem szól hozzád a táj.
London oly sokszínű, hogy már mesés.
Londonhoz minden álom túl kevés.
Új zene, fényes tornyok, háztetők,
és zászló, mely száll, mint a madár!

Londoni lakosok:
Oly kedves lány, tán minket néz?
Egy indián! Hát tudom én?
A végzetünk, lám, ott megy ni!
Azám! Lenni, vagy nem lenni?

Pocahontas
A kunyhó itt az égig ér,
e sok nép mind egy törzs.
Az áru sok, ez tiszta sokk,
oly furcsán él e föld.
A torta íze gyümölcs, epres, áfonyás.
Csoboghat a folyó, a hangja itt már más.

London egy forgatag, egy látomás,
Fűzanyó értené a ritmusát.
Lárma és fényűző, oly izgató,
sok új szín, mely csak itt látható.

Londoni lakosok:
Csodaváros London, átlagos nap vár.
Fura lány ez, látják, és egy óriás!
Ez más nap lesz, egy furcsa nap, min senki nem nevet.
Egy új világ egy régi néppel kapcsolatra lelt.

Pocahontas:
London oly sokszínű, hogy már mesés.
Londonhoz minden álom túl kevés.
Új zene, fényes tornyok, háztetők,
és zászló, mely száll, mint a madár!

Londoni lakosok:
Csodaváros London, új nap virrad ránk.
Sose féld a nyüzsgést, nincs, ki nálunk bánt.
Egy furcsa lány,

Pocahontas:
Egy furcsa táj,

Együtt:
Mit sosem láttunk/láttam még.
Ez mégis úgyis fényes nap,
ha szívünkben/szívemben majd megmarad.
Egy nagy találka Londonban, és bennünk él.