Különös látvány
Nézem, de képtelen kép,
Hogy tűz vagy és jég,
Ez más lehet mától.
Várj! Kicsit félek és várom,
Ha vész jön, én állom majd!
Jeges a szíved,
De engem nem gátol,
Hogy vad vagy és bátor,
Én értelek téged.
Várj! Akad ellene száz ok,
De társaddá válok majd!
Lásd be hát, mit sem érsz egymagad...
Morcosan, zártan élsz, kőből vagy.
Légy vidám, szíved még nyitható,
Égig szárnyaló!
Nagy mosoly, csak úgy jó!
Különös látvány,
Hogy otthonra lelnek
Az új csodák benned,
Az ég nagyot néz.
Miért is félsz?
Most kell jó irányt venned.
Bár szíved még nincsen kész.
Lásd be hát, mit sem érsz egymagad...
Morcosan, zártan élsz, kőből vagy.
Légy vidám, szíved még nyitható,
Égig szárnyaló!
Nagy mosoly, csak úgy jó!
Hogyha árnyékban éltél,
Hol nincs semmi fény:
Indulj el bátran!
Van még remény!
Mert szólít egy hang,
Félned most kár,
Az út végén otthon vár!
Lásd be hát, mit sem érsz egymagad...
Lelkedben réges-rég csak kő vagy.
Légy vidám, szíved még nyitható,
Égig szárnyaló!
Nagy mosoly, csak úgy jó!
Mit sem érsz, morcosan, egymagad...
Lelkedben réges-rég kőből vagy.
Hív a fény, ne is várj,
Lépj tovább!
A szemed nyisd ki hát,
Mert talán csodát lát:
Én várok rád!
Repríz a mese végén:
Mit sem érsz morcosan, egymagad...
Lelkedben réges-rég kőből vagy,
Hív a fény, ne is várj, lépj tovább,
A szíved nyisd ki hát,
Gyönyörű álmot lát...
Repülünk, zuhanunk,
A sorsunk elől mégsem futhatunk,
Különös csoda várt,
Visz az út, lépj tovább,
Jó éjszakát...
|