Furcsa dal
Jódlizás
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Vidor
Ha lábam egyszer táncba kezd
Lerúg az cipőt, zoknit.
De hiába mostam én ma meg,
Mert most is csetlik-botlik.
Hajjaj, ez furcsa dal,
Na hátha mégis jó!
Ki énekelni nem akar,
azt rúgja meg a ló!
Fára kergettem egy vén
Tigrist a déli sarkon.
Ő rám pottyant, jajgattam én,
Még azt sem mondta, pardon!
Hajjaj, ez furcsa dal,
Na hátha mégis jó!
Ki énekelni nem akar,
az nem közénk való.
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
|