Jéggé fagytál már
Bírhatatlan hóban-fagyban jégcsákányod jár még.
De kell hogy lásd, már nem vagy más,
Csak egy ázott-fázott árnyék.
Hát szúrj oda most, jó ez így,
Együtt dobban minden szív,
Munkánk ettől intenzív.
Meg sem látod tán, hogy jéggé fagytál már.
Jé-Hó! Jön a jég! Meg a hó!
Jé-Hó! Jön a jég! Meg a hó!
Felemel! Letaszít! Besegít! Árt!
Mind, aki nekiment, pórul járt.
Gyönyörű jég, iszonyú jég,
Uralod a lelkünk rég!
Bírhatatlan hóban-fagyban jégcsákányod jár még
De kell hogy lásd, már nem vagy más,
Csak egy ázott-fázott árnyék.
Szúrj oda most, jó ez így,
Együtt dobban minden szív
És rég elvesztett harcot vív
Meg sem látod tán, hogy jéggé fagytál már.
|