Szentesete volt, és odakinn óriási pelyhekben hullt a hó. Hamupipőke Jack és Guszti segítségével éppen a karácsonyfát díszítette a palotában.
 - Az a legjobb az egészben, amikor végre fel lehet tenni a csillagot a fa csúcsára - kuncogott Guszti.
 Ám épp mielőtt a csillag a helyére került volna, Lucifer, a kandúr rávetette magát az egérkékre. Jack és Guszti félreugrottak, ám ijedtükben elejtették a csillagot.
 - Ejnye, Lucifer! Mindját itt a karácsony, és te még ilyenkor sem hagyod békén ezeket a szegény egereket?! - bosszankodott Hamupipőke, majd felemelte Lucifert, és megindult vele az ajtó irányába.

 Jack és Guszti eközben rémülten vették észre, hogy a csillag eltörött.
 - Sebaj! - vígasztalta őket Hamupipőke. - Ettől még nagyon szép karácsonyunk lesz.
 - Na de milyen karácsonyfa az olyan, aminek nincs csillag a csúcsán? - szipogott bánatosan Guszti.

 Hamupipőke kivitte a sztemtelen kandúrt a kertbe, s eközben magára hagyta Jacket és Gusztit.
 - Látod, Lucifer, ez is miattad van! Miért kell neked folyton az egereket hajkurásznod?! - veszekedett Hamupipőke Luciferrel.

 Telt-múlt az idő, ám Jack és Guszti még mindig az eltört csillag miatt búslakodott.
 - Bárcsak találnánk valahol egy másik csillagot! - sóhajtott Jack.
 - Nézd, mennyi csillag van ott! - mutatott Guszti a heyek mögül előtűnő égboltra.
 - Akkor menjünk és hozzunk onnan egyet! - javasolta Jack. Ezután a két kisegér írt egy levelet Hamupipőkének, és útnak indultak fel a havas hegygerincen, hogy leakasszanak az égről egy csillagot.

 Amikor Hamupipőke megtalálta a két kisegér levelét, szörnyen kétségbeesett.
 - Jaj nekem, ezek a kis buták azt hiszik, hogy az égről csak úgy leakaszthatnak egy csillagot! - sopánkodott.

 Hamupipőke nyomban hívta a herceget, és együtt indultak hintajukon a hegyekbe, hogy felutassák a két kisegeret.
 - Meg kell találnunk őket, különben még megfagynak! - mondta rémült hangon Hamupipőke.

 Jack és Guszti alig haladtak valamicskét, amikor a hideg erősen a húsukba mart, és mindketten fázni kezdtek. Ráadásul a ragyogó csillagok egy cseppet sem kerültek hozzájuk közelebb.
 - És hogy fogjuk majd kiválasztani, melyiket is vigyük haza? - kérdezte Jack.

 - Semmi esélyünk, hogy ezen a hatalmas hegyen rájuk bukkanjunk - szólalt meg a herceg.
 - Igazad van, de nekem eszembe jutott valajk, aki meg tudná őket találni - felelte Hamupipőke. - Forduljunk csak vissza a hintóval!

Hamupipőke szélsebesen visszaszaladt a palotához és a bejárat előtt meg is találta Lucifert.
 - Ha már annyira szereted kergetni az egereket, most nemes célra is felhasználhatod a tudományodat - mondta Hamupipőke.
 Lucifer hamar rábukkant Jack és Guszti lábnyomaira a hóban. Szélsebesen követte a nyomokat, végig a hegygerincen.

 Eközben Jack és Guszti fel is értek a hegytetőre.
 - Mindjért meglesz az új karácsonyi csillagunk - mondta vacogva Jack. Az ég azonban furcsa módon egyre világosabb lett.
 Amint a hegytetőre értek, hajnalodni kezdett, és a csillagok fénye egyre halványabb lett.
 - Ó, mindjárt eltűnnek a csillagok! - sopánkodott Jack.

 Ebben a pillanatban érkezett meg Hamupipőke és Lucifer. Mindketten látták, mennyire el van keseredve a két kisegér.
 - Volt vagy ezer csillag! - szipogta Guszti. - És mi nem voltunk képesek egyetlenegyet sem megszerezni!

 Amikor másnap reggel a herceg átadta Hamupipőkének az ajándékát, Hamupipőke szinte egyébre sem tudott gondolni, mint a kandalló előtt gubbasztó két boldogtalan kisegérre. Őszintén szólva Hamupipőkének egyáltalán nem volt kaárcsonyi hangulata.
 Amikor azonban Hamupipőke kibontotta az ajándékát, arcán mégis mosoly jelent meg. Egy szikrázóan csillogó fejdíszt kapott kedvesétől, amely a karácsony reggeli napsütésben éppúgy tündökölt, mint egy csillag.

 Hamupipőke felhelyezte a fejdíszt a karácsonyfa csúcsára, és a csillogás az egész szobát fénnyel töltötte be.
 - De hiszen ez még az égen levő csillagoknál is fényesebb! - örvendezett Jack.
 - Most már mindannyiunknak igazán boldog ez a karácsony! - kacagott Hamupipőke.

Vége