Közeledett a karácsony, és mindenki izgatottan várta a szentestét.
 - Hát nem hiszem, hogy ez a karácsony fehér lesz az idén - sóhajtott Hófehérke, miközben felpillantott a ragyogó kék égre.
- Habár a kék karácsony is karácsony - nyugtatta magát és a törpékhez Hófehérke, majdkiment az udvarra, hogy segítsen feldíszíteni a fát. - Különben is, csak rajtunk múlik, milyen széppé varázsoljuk.
Feldíszítés közben a törpék rendre összedugták a fejüket, és azon tanakpodtak, vajon mit is fognak Hófehérkétől kapni ajándékba.
 - Én biztos nagyon meg fogok lepődni a meglepetésemtől - jelentette be nagy komolysággal Tudor.

Nem sokkal későbbb a törpék arra letek figyelmesek, hogy Hófehérke Szende fejét méricskéli.
 - Kuka legyek, ha ennek nincs valami köze az ajándékainkhoz - dünnyögte titokzatosan Morgó.
Amikor Hófehérke visszavonult a házba, a törpék az ablakhoz futottak, hogy meglessék, mire készül a kis hercegnbő.
 - Csak nem kalapot kapunk? - tötölgette az orrát Hapci - Fogadjunk, hogy kalapot ad nekünk karácsonyra!
A törpék Hapci szavainak hallatán csalódottan tekintgettek egymásra.
 - Nos, véleményem szerint a kalap rendkívül praktikus ajándék - szögezte le Tudor.
 - Ugyan már! - mérgelődött Morgó. - Mi értelme van egy kalapnak, ha az embernek ilyen remek sipkája van, mint a miénk?
Hófehérke ekkor ismét kilépett az ajtón és felpillantott a ragyogó kék égre.
 - Hát, ha már fehér karácsonyban nem gyönyörködhetek, kénytelen leszek beérni ezzel a csodás napsütéssel - mondta mosolyogva.
 - Milyen igaza van Hófehérkének! helyeselt Szundi. - Különben is, még mindig jobb, ha kalapot kapunk ajándékba, mintha egyáltalán nem kapnánk semmit.
Ezzel a megállapítással azután minden törpe egyetértett,
 - Srácok, van egy ötletem! - kiáltott fel ekkor Tudor. A többiek erre mind körülállták, ő pedig elmondta a tervét.
 - Munkára fel! - kiáltották szinte egyszerre.
Nem sokkal ezután Hófehérke már hallotta is, hogy a törpék vígan fütyörészve megindultak a bánya felé.
 - Na, végre elmentek! Most legalább hozzáláthatok az igazi ajándékok elkészítéséhez! - mosolygott Hófehérke.

Aznap késő estig dolgoztak a törpék a bányában. Amikor végre hazaértek, olyan fáradtak voltak, hogy egyenesen az ágyukba bújtak. Másnap reggel Hófehérke már korán felkeltette a törpéket.
 - Boldog karácsonyt! - szólt szinte dalolva. - Idelent várnak az ajándékaitok!
Látni kellett volna, hogy megörültek a törpék, amikor megpillantották a hét csokiból készült törpeszobrocskát, amelyeket Hófehérke készített nekik karácsonyra.
 - Jé! Ez itt én vagyiok csokiból! - nevetett Tudor.
Ezután következett Hófehérke meglepetése.
 - Havat sajnos nem tudtunk csinálni neked - magyarázta Morgó -, de igyekeztünk  valami ahhoz hasonlóval meglepni téged.
Ezután az ablak felé mutatott. Hófehérke kinézett az ablakon, és szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól. Az egész kert telis-tele volt ragyogó gyémántokkal.
 - De hiszen ez csodálatos! - ámuldozott Hófehérke. - Ez a hó aztán sohasem olvad el, és mégis gyönyrűen csillog! Köszönöm nektek, kedves kis barátaim!

Vége