Mától mindörökké (repríz)
Anna:
Várj meg! Kérlek, ne fuss el!
Állj meg! Válaszolj!
Mert a kérdés most már nem csak rólunk szól!
És mégis mától mindörökké
Én fognám a kezed majd!
És így mától mindörökké
Le is győznénk minden bajt!
Mi egy hegyet is elhordunk együtt!
Mire jó az ellentét?
Amikor mától mindörökké
Melletted lennék!
Elsa:
Anna, mit csinálsz itt? Ez tévedés.
Édes otthon vár, mosoly és napsütés.
Anna:
Igen, de...
Elsa:
Tudom.
Fogadd el! Most rosszat lépsz...
Ez börtön itt, hát jobb, ha tovább mész
És esküszöm, hogy nem vár rátok vész.
Anna:
Rég elért a vész...
Elsa:
Tessék? Mit beszélsz?
Anna:
Felénk az élet borzasztó
Elsa:
Hogy-hogy borzasztó?
Anna:
Arendelle-ben nincs már más, csak hó.
Anna / Elsa:
Hiszem, hogy mától mindörökké / Ó, nem tudom miért, de megrémít.
Csakis együtt harcolnánk / Ahogy ébred a lélek, fáj a szív.
Mert a gond így válik köddé / Az átok átkot sző!
És a hó se támad rá / Ó Anna, kérlek menj, míg nem késő
Jöjj, ne félj! / Túl sokat kérsz
Csak légy ma jó hozzám / Mondd, miért nem félsz?
Ha mi nem válunk el többé,
Tudom, nyár lesz mindörökké,
Az eltűnt boldogság vár rád! / Úgy fáj!
|