Anna:
Ha nyomul a fény, az őrült jó
Na ugye minek ide zárt ajtó?
Ma nálunk kosztol mind az öt földrész!

A bálterem egy édenkert,
Hiszen a padló felvikszelt,
Minden szinten szinte minden kész.

Mikor köszön egy hús-vér ember
Fura lesz kicsit ez majd.
Jaj, de engem teljes gőzzel hajt

Hiszem, hogy mától mindörökké
Szól a zene, rám talál!
Végre mától mindörökké
Minden máshogy lesz talán

Egy picit kapar a torkom,
De a lámpaláz most jó
Ugyanis mától mindörökké
Kaland várható.

Alig várom, hogy mindenkit megismerjek!
És talán köztük lesz a nagy ő!

A dresszem abszolút fitt és nett,
Figyel a komplett táncparkett
Ma elkerülni nagy könnyelműség!

És bizony az élet nem tréfál,
Idegen férfi mellém áll
Az izgalomtól máris nassolnék

Aztán flörtölünk, úgy passzé,
Mint egy összeillő pár.
Mindkettőnk csak egyetlen szót vár!

Tudom, mától mindörökké
Minden percem új varázs.
Na és mától mindörökké
Jöhet a heves udvarlás!

Persze cudarul ziziül hangzik,
De az álmom épp itt jár!
Ugyanis mától mindörökké
Egy új esély vár rám.

Elsa:
Miért jönnek még? Sok rossz vendég!
Félni tőlük igazi gyengeség...
Rejtsd el! Ez kell! Légy átlátszó!
Ha megmozdulsz, az máris vészjósló...

Elsa / Anna:
Most már elszaladni kár! / A holnap még talány!
És menni fog talán.. / De menni fog talán!
Gárdisták, na nyíljon hát a vár! / Rám vár!

Anna (Elsa a háttérben):
Hiszen mától mindörökké (Miért jönnek még? Sok rossz vendég)
Ezernyi barát néz majd rám (Beleremegni, tudom, gyengeség)
A bús magánynak vége lesz (Rejtsd el!)
És vár a boldogság (Ha megmozdulsz, máris vészjósló!)

Anna:
És igazán semmi kétség,
Ez a furcsa nap rám vár!
Hiszem, hogy mától mindörökké,
Tudom, mától mindörökké,
Szerencsém lesz már!