Nyitom a szívem jól
Anna:
Megy az élet, ámde ajtókat mondd, mire nyit?
Ebbe belegondolni nem könnyű
Hans:
Pont ugyanez jutott eszembe, mármint -
Bár tudnám, hogy volt-e mondjuk dolgom most itt
Talán egy édes, spontán randi, vagy a pompás fondü.
Anna:
Most ez jó (Tényleg jó)
Hans:
Ez a szélvész (Elvisz és kész)
Együtt:
Mert én igazán és sose félvállról
Nyitom a szívem jól
Nyitom a szívem jól
Nyitom a szívem jól
Neked (Neked)
Neked (Neked)
Nyitom a szívem jól
Hans:
Azért ez furcsa (Mi?)
Hogy befejezed a - (fondüdet)
Éppen erre gondoltam!
Anna:
Szóval a féleszünk
Együtt:
Már egy rugóra jár (Reccs! Százhárom!)
És abszolút semmi túlzás,
Ez szellemi szinkronúszás!
(H) Te (A) és én (H) ez (A) így (H/A) pont nem pár
Várom már (várom már), ugye múlik az árny
Lelkem lép és simán beleszól
Nyitom a szívem jól
Nyitom a szívem jól (jól)
Sohase félvállról.
Pont jó (nagyon)
Neked (Neked)
Nyitom a szívem jól (jól)
|