Még hív
Aki másokért él,
Aki gyermekként nőtt fel,
Ködös álmot nem hív,
szeme könnyet sosem ejt,
Csak tűr, csak tűr.
A sok régi mesét nem is hallom meg már.
Miért higgy, ó miért bízz?
Hisz a légbe úgyse ránt a por, mit tündér szór.
De még hív az a rég nem hallott szó
Még hív, ami szép mondd miért nem jó?
Még hív, még hív, még hív.
Repríz:
Gyere lásd a csodát,
Gyere higyj, ó bízz,
Hiszen boldog voltál!
Áldott fényként hullott rád a por, mit tündér szór!
Megint hív, hisz oly szép volt s oly jó,
Úgy hív, az a rég nem hallott szó.
Úgy hív, úgy hív az ég.
|