Közelgett a Tengerközi Táncbajnokság napja. Ariel és nővérei roppant izgatottak voltak.
 - Nagyon nagy a versengés. Csak akkor győzhetünk, ha valami egészen különleges dologgal rukkolunk elő - mondta Ariel a többieknek.
 Ám akrámennyit is gyakoroltak, Ariel képtelen volt együtt mozogni nővéreivel.
 - A víz lelassítja a mozgásomat - bosszankodott, miután ismét beleütközött Andrinába és Aristába.
 Adella ekkor leállította a próbát.
 - Nézd, Ariel! - kezdte. - Mi szeretnénk megnyerni ezt a versenyt. Ha nem vagy képes megtanulni a figurákat, kénytelenek leszünk kitenni téged a csapatból.
 Ariel nem akarta, hogy testvérei szomorkodni lássák, így hát elúszott messzire, ahol csak egymaga volt.
 - Egyszerűen nem értem, miért olyan nehéz a vízben táncolni - sóhajtott bánatosan.
 Ekkor Ariel halk sírásra lett figyelmes. Nyomban meg is feldkezett a versenyről, és azonnal a bajba jutott ismeretlen segítségére sietett. Egy régi rákfogó varsa belsejében hamarosan rá is bukkant egy fogságba esett kis delfinbébire.
 - Ó, te szegény! - szólt Ariel. - Majd én kiszabadítalak!
 A kis delfin nagyon boldog volt, hogy megmenekült. Örömében pörgött-forgott, fickándozott a vízben!
 - Hű, micsoda figurák! - ámuldozott Ariel.
 Megpróbálta utánozni a delfin mozdulataitm de mnég mindig ügyetlennek és lassúnak érezte magát.
 - Honnan van benned ekkora erő és lendület? - kérdezte Ariel.
 A kis delfin elvezette Arielt a delfiniskolába. Öröm volt nézni, ahogy a sok kis delfin tökéletes összhangban úszott együtt.
 - Hű de jó volna tudni ilyen csodásan táncolni a vízben! - ámult Ariel.
 - Csak figyeld a hullámok ritmusát! - énekelték a delfinek.
 Aztuán az egyik delfin lemerült a tenger fenekére, és letépett egy szál tengeri rózsát. Ahogy a  virág felfelé lebegett a vízben, ugyanúgy pörgött-forgott, fickándozott, akárcsak a delfinek.
 - Nahát! Még a virág is táncol! - csodálkozott Ariel.
 Ariel megpróbálta teljesen ellazítani magát, és felvenni a hulámok ritmusát. A hullámok úszás közben jobbra-balra forgatták, hintáztatták a testét. A végén már ő is együtt úszkált és táncolt a delfinekkel.
 Ariel megköszönte a delfineknek a segítséget, és visszaúszott a nővéreihez, hogy bemutassa új tudományát.
 - Remek, Ariel! - mondta Adella. - Egyre nagybb esélyünk van, hogy megnyerjük a táncversenyt!
 
 Elérkezett a nagy nap, Ariel és nővérei magabiztosan várták, hogy bemutathassák produkciójukat. Amikor azonban végignézték a másik hableánycsapat mesés előadását, kissé elbizonytalanodtak.
 - Őket nem lesz könnyű legyőznünk - jegyezte meg Andrina.
 Mindkét csapat egyetlen hiba nélkül teljesítette a programját. A zsűri nehéz döntés előtt állt. Végül a következő kéréssel fordultaka scapatokhoz:
 - Megkérjük a két csapatot, hogy mutasson be egy másik produkciót is - szólalt meg a zsűri elnöke.
 Ariel nővérei pánikba estek.
 - De hiszen mi csak egy produkcióval készültünk! - nyugtalankodott Adella. - Jaj, most már sehogyan sem nyerhetjük meg a versenyt!
 Ekkor azonba Arielnek támadt egy ötlete.
 Gyorsan segítségül hívta a delfinbébit.
 - Legyőzhetjük őket, ha figyeljük a hullámok ritmusát - mondta, majd jelt adott a kis delfinnek.
 A delfin letépett egy csokor tengeri rószát, majd elengedte. Ahogy a rózsák felfelé úsztak a vízben, csak úgy fickándoztak az áramlatok között.
 - Csak utánozzatok a viágokat! - mondta Ariel a nővéreinek.
 A lányok követték a rózsák mozdulatatit a vízben, és ugyanúgy pörögtek, hajladoztak, akár a virágok. A közönség, no meg a zsűri is, hamarosan tapsviharban tört ki.
 - Köszönjük, Ariel! - hálálkodott Adella - Nélküled nem nyerhettük volna meg ezt a táncversenyt.
 Akkor most ünnepeljünk együtt, és mutassuk meg mindenkinek a hullámok ritmusát! - mosolygott Ariel, majd mindannyian táncra perdültek.

Vége