Égi fény
Quasimodo:
A sok szerelmespárt,
Ki lent a téren járt,
Míly gyakran nézegettem én.
Lágy ragyogás ült mindnek arcán,
Oly csodás, mint egy égi fény.
Tudtam, csak rám nem vár
E bűvös, szép sugár,
E fénnyel írott költemény.
Egy ilyen szörnyűséges arcot
Nem ölel át az égi fény.
De íme, jött egy angyal,
És rám köszönt.
Egy földöntúli, bájos tünemény.
Elment, de látom még,
Orcámon csókja ég.
Nem ért még íly jó tétemény,
Hisz újra éledt a remény,
Hogy rám ragyog az égi fény.
|