Nincs kiút
Akit bántottam az életben,
Hogy is hihettem, hogy ez csupán egy véletlen.
Ami megtörtént, az megtörtént,
És bárhogy is próbálnám,
Soha jóvá ezt nem tehetném én már.
Nagyon fáj, de mit tegyek?
Hogy bánatom nem szánalom, hogy ezt elhiggyed.
Nem rejtem el, nem titkolom,
A szemem könnyben ég,
Hiszen megbántam már százszor is,
Mit elkövettem rég.
Itt nincs kiút, csak bánkódás,
Csak könny, csak bánat.
Nincs többé változás,
Nem lesz ez más már soha tán.
Így élek, nap nap után.
|