Jázmin a születésnapját ünnepelte, és ennek tiszteletére a szultán hatalmas vendégsereget hívott a palota kertjébe.
 - Tessék, az ajándékaid, Jázmin! - nyújtotta át a csomagokat a szultán. - Majd később, ha már megérkeztek a vendégek, ki is bonthatod.
 Az egyik ajándékcsomag azonban nem bírta kivárni, hogy felbontsák. Egy óvatlan pillanatban egy ormány bújt elő belőle.
 Az ormány egy tündéri kis elefántbébiben folytatódott, aki kedvesen bújt oda Jázminhoz.
 - Tudod mit? Sziporka lesz a neved - mosolygott rá Jázmin. - Éppoly gyönyörű vagy, mint a gyémántok, amelyeket viselsz.
 Sziporka roppant járékos kis elefánt volt. Egész álló nap csak kukucsozni akart Jázminnal.
 - Nyugi, Sziporka! Csak ne olyan hevesen! - kiabált rá Jázmin. - Tönkreteszel mindent, amit előkészítettünk a partira.
 - Azt hiszem, kedvesem, át kellene térnünk valami békésebb játékra. - sóhajtott fel Jázmin.
 "A búborákfújás olyan megnyugtató dolog" - gondolta magában Jázmin.
 - Sziporka, mindjárt fújok neked szappanbuborékot! - mondta a kis elefántnak.
 Sziporkénak annyira tetszettek a szappanbuborékok, hogy ő maga is szeretett volna megpróbálkozni a buborékfújással. Pajkosan trombitált egyet hatalmas ormányával, mire az egyik szolga úgy megijedt, hogy véletlenül beleöntötte a szappanos vizet a szökőkútba.
 Sziporka ezután annyi szappanbuborékot fújt az ormányával, hogy már az orruk hegyéig sem láttak tőlük.
 - Nahát, milyen vicces kis elfánt vagy te, Sziporka! - kacagott Jázmin.
 Az viszont már korántsem volt olyan mókás, hogy a sok-sok buborék elárasztotta a márványtermet és síkos szappanréteget képezett rajta.
 Hamarosan felbukkant a főszakács:
- Utat az ünepi tortának! - kiáltotta.
 Ám a következő pillanatban váratlanul megcsúszott az egyik szappanfolton, és a tortát a földre ejtette.
 - Eh, ez a torta tönkrement! - dörögte a szultán. - Ki kente szét a szappant a földön?
 - Sziporka volt az - vallotta be Jázmin -, de igazán nem akart semmi rosszat.
 - De hát én küldönleges látványosságot ígértem a vendégeimnek, és most tortánk sincs! - dühöngött a szultán. - Hogy fog kinézni egy szülinapi parti torta nélkül?
 - Nincs mit tenni, le kell mondanom a meghívást! - jelentette ki a szultán.
 - Ne keseredj el, Sziporka! - vigasztalta Jázmin a kis elefántot. - Valamit majd kitalálunk!
 - Tudom már! - kiáltott fel Jázmin, rövid gondolkodás után. - Bemegyünk a palota konyhájába, és készítünk gyorsan egy másik tortát!
 Villámgyorsan munkához is láttak. Jázmin adagolta a hozzávalókat a tálba, Sziporka pedig megfogott az ormányával egy fakanalat, és azzal keverte a masszát.
 Miközben a torta sült, Jázmin és Sziporka kimentek a palota kertjébe.
 - Szedek pár szál virágot édesapámnak, hogy bocsánatot kérjünk tőle - szólt Jázmin. A virágokból kiröppenő virágpor azonban egyre jobban csiklandozta Sziporka orrát.
 Lassan szállingózni kezdtek az első vendégek. A szultán zavarában már éppen kezdte volna bejelenteni , hogy a parti elmarad, amikor...
 ...megjelent a háttérben Jázmin.
 - Isten hozta önöket nálunk! - köszöntötte a vendégeket, és az édesapjának szánt hatalmas rózsacsokorral a kezében közelebb lépett. Mellette vonult Sziporka, aki egy csodálatos születésnapi tortát tolt egy zsúrkocsin.
 Sziporka ormányát azonban még mindig csiklandozta a virágpor, és nem volt képes tovább visszatartani a tüsszentést. A hatalmas légáram a szultánnak szánt rózsacsokor összes szirmát elsodorta. Csak úgy szállingóztak mindenfelé a levegőben az illatos szirmok.
 - Jaj nekem... de szép! - kiáltott fel először ijedten, majd a látványtól elámulva Jázmin.
 Amint a rózsaszirmok leereszkedtek, mindenki elismerően éljenzett.
 - Remek volt, Sziporka! - nevetett Jázmin. - Mégiscsak gondoskodtál egy kis látványosságról a vendégek számára.

Vége