Míg véle éltem
Míg véle éltem, minden óra csoda volt.
Minden perc egy drága emlék, nem feledem el!
Vigasztaltam őt, hogyha szívén bánat ült.
Örömét vele éltem át, csak ő és én.
Kis világunk rejtekén az övé voltam s ő enyém.
Ó, kéz a kézben jártunk, egy bűvös nyáron át.
Bármi búsan ébredt, hogyha látott felvidult, így éltünk ő és én.
Véget ért a nyár, jaj jött a tél, és ő ma már, ó másnak él, hová tűnt a tűz?
Vártam hátha átkarol, hátha szól, eljön majd egy új nyár.
Bús magányban, árván, azt hittem már rám sem néz, de ő átölelt még egyszer, épp úgy mint hajdanán.
Olyan szép volt, olyan rég volt.
Míg véle éltem, minden óra csoda volt.
Minden perc egy drága emlék, nem feledem el!
Csak ő és én.
|