Mikor is kezdhetnék élni már?
Hajlani hét, vár rám a gyötrelmes munka,
Sepregetek, a por a szemembe száll.
Mosok és feltörlök és fél óra múlva
újrakezdem, mert minden még egy helyben áll.
Pár régi könyvecskét unottan átnézek,
és aztán festek még egy újabb tájképet.
Gitárom szépen szól, de nincs kit megkérdjek,
Mikor is kezdhetnék élni már?
Ebéd után pár percet játékkal töltök,
Jöhet egy kis balett, na meg sakkjátszmák.
Agyagot gyúrok, színes gyertyákat öntök,
így megy ez naponta, s mind rajtam rohan át.
A régi könyvet tán még egyszer átnézem,
és újra átfestem a régi tájképem.
A hajam fésülve századszor megkérdem,
mikor lesz mindennek vége már?
Meddig kell várjak és várjak és várjak,
hogy végre elkezdjek élni már?
Csak még egy nap és felgyúl a fény,
szülinapom boldog szép éjjelén.
Milyen lehet ott kint a világ?
Jó volna tudni anya, várnak odaát.
|