Mondják meg nékem
Néha tévedések sora vár rám
és semmit sem érek el.
Néha szívem egy légüres tér csupán.
Az ami lényeges valahogy elszáll,
kicsúszik kezemből.
Nagyokat esem, de felállok újra én.
Ár ellen úszni mindig nehéz,
Nincs rend itt bent a szívem mélyén.
Mondják meg nékem, hogy honnan jöttem én?
Mondják meg végre, hogy hol és merre várnak rám?
Néha futnék és menekülnék,
és mindenem itt hagynám.
Kéne már egy hely, hol béke vár.
Ahol a szívem otthont talál,
szép igazi otthionra lel.
Mondják meg nékem, hogy hol várnak rám?
Mondják meg végre, hogy merre kellek én?
Hisz egy szó is kincs nékem,
hiszen otthonom sincs nékem most még.
Csupán egy lépés,
s minden enyém,
összeáll a kép,
hogy az emlék él.
Így van jól, érzem,
mert lehetek bárki én.
így van jól érzem,
mert megteszek bármit én,
bármit én mostmár.
|