Elment az álom
Énekes
Mellettem állsz,
de érzem távol jársz.
A zene andalít,
csak nékünk szól.
Még át is ölelsz,
ez a perc enyém,
átjár a boldog remény.
Egy édes tánc,
egy végső, bús románc,
egy könnyes búcsúzás,
nincs folytatás.
Itt állsz és vársz még,
én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés,
bár ölelsz, ma még.
Úgy fáj, hogy nem vár
a híres happy end.
Szép volt az álom,
de mond hova ment?
Most még, még itt vagy
és ez a perc oly szép,
ma még. Most még, most még.
Mi várhat reám,
ha messze mész,
csak kín és gyötrődés.
Még úgy fáj, hogy nem vár
a híres happy end.
Szép volt, de nagyon
fáj most ez a csend.
Itt álltál, közel volt a boldog vég.
Itt állsz, még vársz, de nincs tovább.
|