A Pixar Animation nyolcadik nagyfilmje tálalva van. Az animációs mérföldköveket futószalagon gyártó stúdió ezúttal egy korántsem népszerű állatot választott ki a főszerepre. Legalábbis nem valószínű, hogy mindenki aranyosnak tartaná a patkányokat. Pedig a L’ecsó hőse nem más, mint egy kiváló szaglással megáldott és legbelül szakács-álmokat tápláló csatornapatkány.

Ő Remy, aki a Párizs alatti csatornarendszerben tengeti életét, ám rendkívüli orra kiemeli őt még saját fajtájából is, ráadásul nem mindennapi álmokat kerget: séfként szeretne dolgozni egy ínyenc étteremben. Remy nem retten el attól, hogy a világ talán legintenzívebb rágcsálóiszonnyal megvert állására fáj a foga, sőt, még az sem riasztja el, hogy családja is inkább a jól megszokott csatorna-béli szemétfaló életmód felé próbálná terelni.

Amikor a körülmények abba a párizsi étterembe sodorják, amelyiket saját konyhai példaképe, Auguste Gusteau tett híressé – akinek „mindenki főzhet” tétele kiskora óta inspirálta Remyt – hősünknek rá kell döbbennie, hogy amennyiben felfedeznek valakit a konyhában, az életveszélyes élményt jelent mindazoknak, aki bajuszt és hosszú farkincát viselnek.

Amikor már úgy tűnik, hogy Remy álmai végképp a semmibe vésznek, megtalálja azt a valakit, akire igazán szüksége van: egy barátra, aki hisz benne. Ő Linguini, az étterem szégyenlős szemetesfiúja, aki épp a kirúgás szélén áll. Most, hogy nincs mit veszíteniük, Remy és Linguini megalkotják minden idők legkülönösebb duóját: a fiú esetlen testéhez csatlakozik Remy kreatív képzelőereje, s így együtt fenekestül felforgatják Párizst...

A L’ecsó-t az a Brad Bird írta és rendezte, aki a 2004-es A hihetetlen család-ért átvehette a Legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat, és akinek neve ma már feltétlen garancia a térdcsapkodós családi humorra és az önfeledt szórakozásra.